Egy apa őszinte története, aki megcsalás és válás után is képes volt bizalmat adni új kapcsolatának. – Ezen az oldalon párkapcsolati témában „érintettek” járnak, úgy gondoltam itt sokak hasznára is válhat a saját valós tapasztalatom. Ezért írom le a szakításunk történetét. Szebáld vagyok, 45 éves, két gyermekes elvált apuka. Egyáltalán nem biztos, hogy sikerül teljes rendszerbe foglalnom a válás után kialakult érzéseket, gondolatokat és az sem biztos, hogy helyesen látom a dolgokat. Egy pillanatnyi képet tükröz csak, éppen most, rólam, picit belőlem. Jól esik kiírni magamból. 🙂 (emberből vagyok).
Rájöttem, hogy a feleségem megcsalt
Ha valaki pár éve azt merte volna mondani nekem, hogy el fogsz válni, családi pályafutásod véget ér….. azt mondtam volna, hogy nem vagy normális barátom. Aztán jött a lapleosztás a sorstól. Rájöttem, hogy a feleségem megcsalt. Milyen meglepetés, egy régi közös barátunkkal jött össze, csak elfelejtett szólni…… Dupla veszteség, életre szóló válás. Gondolom sajnos sokak számára ez ismerős helyzet lehet.
Megfizetem az árát a talpra állásnak
Amikor padlót fogtam – feleségem bejelentette, hogy válni akar- , éreztem, tudtam, hogy nem szabad elsüllyednem, talpra kell állnom, hiszen a gyerekeknek továbbra is erős apára van szükségük. Régóta ismertem Gabiékat, tudtam, hogy ő valamiféle párkapcsolati témában utazik, ez a fő szakterülete, és ennyi. Nem gondoltam volna, hogy egyszer ebben a témában fogom felkeresni. Sorsszerűen jött, mint, amikor csak apró mozaik képeket látsz, majd nagy képpé formálódik. Ha láttad a Mátrixot és esetleg tetszik, jobban érted. Azonnal szakemberhez fordultam és félretettem a büszkeségemet. Fleischer Gabitól kértem segítséget és azt mondtam: Megfizetem az árát a talpra állásnak! Minden téren. Szellemileg, lelkileg, anyagilag. És milyen jól tettem!
Azt akartam ne váljunk el
Ha valaki ismeri a válás krízisekor fellépő hatásokat, ismeri a belülről maró, égető érzést, ami felemészt, az tudja, hogy mit éreztem. Hogyan történhetett ez? Pont velem! Válás? Miért, Miért…MIÉRT? Legelső gondolatom az volt, hogy rendet tegyek magamban, újra gondoljam a dolgaimat, visszaszerezzem a feleségemet és a családomat. Helyrehozzam/hozzuk, ami elromlott és főleg ne váljunk el!
A környezetemben élő elvált emberek tapasztalataiból tudtam, hogy a felépülés megfelelő segítség nélkül nem megy. Sokan hiszik azt, egóból, hogy majd Ők megoldják, megmutatják, hiszik magukat erős spártai kemény férfinak. Nekik nincs szükségük segítségre!…….és elbuknak……. Nagy hiba!
Megadtam a lehetőséget
Annyi sikerült, hogy közös párterápián vettünk részt. Kerestem, megadtam minden lehetőséget a helyreállításra, de sajnos nem járt sikerrel. Viszont sikerült tisztáznunk talán a legfontosabb okokat. Sikerült viszonylag kulturált módon elválnunk és kellőképpen tisztázni a jogi dolgokat, a gyerekeket illető kérdésekben.
Nagy segítség volt nekem a párkapcsolati tanácsadás, és még most is az, – igaz már válási tanácsadásra járok – legalább megtudtam a miérteket. Sikerült megértenem a folyamatot és a dolog helyes lezárásának módját.
És van egy érzésem, hogy még egy jó ideig el fog tartani az elszakadás feldolgozása. És ezt el kell fogadnom, mint megcsalt és bizalom vesztett félnek.
Miért nem sikerült helyreállítani a házasságunkat?
Az azért is lehetett, mert a feleségem szerelmes lett egy másik férfiba. De mindezt megelőzően, elmentünk egymás mellett lélekben. Különben nem történt volna meg. Nem beszélgettünk már úgy, mint régen, amikor boldogok voltunk, amikor még egymást szerettük. Későn vettem észre az elkülönülés jeleit és ha észre is vettem, másként magyaráztam, mert az kevésbé volt fájdalmas.
Feleségem újra szerelemes akart lenni
Feleségem elkezdett sokat chatelni, telefon és laptop nyomkodó lett. „ Sokat járt el a barátnőjével beszélgetni” És mint megértő és bizalommal felvértezett férj, engedtem is…. Túl volt a 40-en és újra át akarta élni a szerelmet.
- “Vajon kell-e még valaki másnak is? – A belső démonjai nem engedték el.
- Mi lenne, ha….? – Megkapta végül az érzést.
- A változó kor varázsa, kapuzárási pánik. (?)Ha érdekel részletesen erről itt olvashatsz: https://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/5321/kapuzarasi-panik
Erről a fogalomról hallottam 20 éve, de nem hittem volna, hogy érteni is fogom egyszer. A titkos szeretői kapcsolat, mint az kiderült idővel és menet közben, 2 évre visszamenő múlttal bírt a lebukás pillanatáig. Vak voltam. Naivan bíztam. Akkori tudásom nem tette lehetővé, hogy helyesen kezeljem a kialakult helyzetet.
Hétköznapi mókuskerék
A történethez hozzátartozik, hogy mindketten sokat dolgoztunk, belementünk egy mókuskerék-féle hétköznapi rendszerbe, elmaradtak a privát – csak ketten- beszélgetések, meghitt vacsorák. Korábban eljártunk étterembe, Wellness hétvégékre, baráti találkozókra. Idővel ezek szépen elmaradtak, sok volt a teendő és megmagyaráztuk mindig valamivel magunknak……
Mindig a gyerekek, a munka, a szülők, az elintéznivalók voltak a fontosabbak. Mindig volt valami kifogás, hogy a gyerekek és nagyszülők iránti kötelezettségeink miatt miért mondunk le az egymásra figyelésről, pihenésről…. Ismerős helyzet? Nem változtattunk -közösen- időben. És talán ez volt a legnagyobb hiba. Elég ha csak az egyik fél törik meg jobban. És esetleg hallgat a megtört szívű barátnőkre, anyukákra, ismerősökre. De téged nem kérdez meg ..… már. Ha nincs időben segítő ember a közelben, sajnos a törés, mint a mi példánk is mutatja, válással végződik.
Gyerekeknek fáj
A válás legnagyobb elszenvedői természetesen a gyerekek. Nekik válasz kell a kérdésekre. Ők nem teszik túl magukat a dolgon azonnal egy tündér varázslatára. Anya-Apa! Miért váltatok el, ki volt a hibás? Miért nem szeretitek egymást? Gyertek haza……..titeket szeretünk. Kell a család!
A nagyszülőket, rokonságot ért hatásokról nem is beszélve. Több törés egyszerre. Nem hiszem, hogy ilyen sorsot kívántak volna a gyereküknek és az unokáknak.
Nem tudok nyugodtan aludni válás után
Ezek a kérdések gyötörnek:
- Hol hibáztam/hibáztunk?!
- Miért nem tudott 20 év után elém állni és azt mondani, hogy nincs tovább értelme, zárjuk inkább le?
- Hűséges voltam, mivel érdemeltem ki ezt a befejezést?
- Hogyan tovább?
- Hogyan, miként tudom jól felépíteni magamat és egy egészséges kapcsolatba belemenni, illetve kialakítani azt?
- Mennyi idő, mire az önbizalomvesztés, szívtörés után újra bízni tudok valakiben?
- Egyedül maradok vajon? Vagy nem?
- Fog még valaki engem szeretni?
- Az én szívemet ki tölti meg szeretettel?
- Szívtöltés, meddig tudok e nélkül élni?
És a többi belső zakatolás……
Sok mindenre rájöttem így utólag
Ha valaki hisz valamilyen formában a sorsszerűségben vagy bármi ilyesmiben, akkor azt mondja, amit most én. Hálás vagyok! Hálás vagyok, mert nem süllyedtem bele a „mindent tudás” illúziójába. Legalább még időben újra tudom kezdeni az életemet, ha már így alakult és nem egy elhúzódó egymás mellett élés lett belőle. Csak a gyerekek miatt együtt maradni valóban nem jó. De az sem, ha nem adnak igazi esélyt egymásnak az emberek, ha megromlik a párkapcsolat. Hogy melyik a helyes út? Kijavítani a kapcsolatot és együtt maradni, vagy békésen elválni, ha már tényleg nem megy együtt? Ezt mindenki magában döntse el.
Cikk ajánló, olvasd el ezt is még
Én csak jó fiú tudok lenni
Rájöttem, hogy sok a tennivalóm. Szerencsémre van egy dolog, amiben soha nem követtem el hibát: Soha nem becsültem le a Nőket! Mindig tiszteltem őket. Társként és nem ellenfélként tekintettem rájuk. De valahogy úgy érzem, hogy – és ez sokszor visszatérő kérdés az életemben: A legtöbb hölgynek nem kellenek azok a férfiak, akik tisztelik őket. Az elérhetetlen, a megváltoztathatatlan, kemény és makacs, az önző és fájdalmat okozó kell. A rossz fiú. Aki látszatra határozott, kezdeményező, erős, tudja mit akar, aki jó fej, azt mondja, amit hallani akarnak……. majd összetöri őket.
A döntéseinknek következményei vannak. És ami a legrosszabb, hogy mi vagyunk a felelősek, nem mutogathatunk másra. (Hölgyeim?) Persze ez másik oldalról nézve is igaz ám!
A „rosszfiú” könnyen, magabiztosan nyit, tökös legény. És a kellemes éjszaka/éjszakák után segít összeszedni a ruháidat, hogy még időben elérd a következő buszt…. A telefont pedig nem fogja felvenni, ha ráírsz, hogy van e kedved máskor is találkozni, nem fog válaszolni…… És a könnyeid sem hatják majd meg. Másra figyel már…másra. Te már megvoltál neki, nem fog felelősséget vállalni. Érted? Ott lehetne, de neked nem kell.
A jófiú, aki valóban erős. Szeret, tisztel és férfiasan oda is csap az asztalra, ha szükséges. Aki nem fog elhagyni, aki felneveli szeretetben a gyermekedet. Lehet, néha, sokszor is hibázik, de tükörbe tud nézni és elismeri, hogy változtatnia kell. A jófiú is ember, de jó ember.
Nehéz újra bízni
Azt a nőt keresem, akinek a „jófiú” kell! Akinek már nem hiányzik a tévút. De ekkora pofára esés után nehéz újra bízni, hinni, hogy valahonnan -el Ő jön- a párom a ködből. A nagy kérdés az emberben, hol, milyen közegben ismerkedjünk, ahonnan nagyobb valószínűséggel találunk értékes párt? Félünk nyitni, mindenki fél. És képzeld én is. Pedig tök jó fej vagyok, nagyjából ismerem a hibáimat, előnyeimet is, van humorom és szerintem jóképű is vagyok. De mégis félek nyitni. Szerintem ebben segítségre van szükségem. Egy kedves és szeretni, bízni tudó hölgyre. Aki ugyanarra vágyik, mint én. Látod, ilyen egyszerű?
Egy hiteles párkapcsolati-válási tanácsadó rengeteg tévúttól terelhet el, ha bízol és csak azokat a tévutakat járod rövid ideig, amikre még szükséged lehet, mielőtt kiürül a fejedből a sok szemét és a szívedből a félelmeid.
Valószínűnek tartom, hogy egy normális értékrenddel bíró nőnek ugyanezek lehetnek a problémái csak női szemmel nézve. Mindenki olyan párt keres, aki lezárta a múltját és egészségesen előre tud tekinteni. Már elbúcsúzott a párjától. Tényleg le lehet zárni 10-20 évet ilyen gyorsan? Vagy dolgozik a lelkiismeret belül?
Talán időre van szükségünk? Együtt, egymást támogatva az új társsal?
Az új Szelli és az új Szebáld szerelemben 😉
Még mindig hiszek
Minden csalódásom ellenére, ami a válásom óta történt, hiszem, hogy vannak tisztességes és mély értékeket képviselő hölgyek még. Találkoztam pár képviselőjükkel. Sajnos nincsenek sokan, de vannak és ez megnyugtató. És tisztelet illeti meg őket. És igen. Ha tudni szeretnéd, a válás óta türelmetlen vagyok én is és igen sok kérdésre még nem tudom a választ. Tehát nem vagy egyedül.
Írta: Szebáld
Ha tetszett az apa vallomása kérlek oszd meg másokkal is.
Van már tapasztalatod a válással kapcsolatban? Esetleg van gondolatod, amit szívesen megosztanál másokkal is? Küld be történetedet szerkesztőségünkbe a magazin@valaskultura.hu e-mail címre. Történetedet név nélkül is beküldheted, a cikkben nem jelenítjük meg.
